0BFE07 A búgócsiga meséje

Fizika egyszerűen

.
a) NYUGSZUNK-E, AVAGY SZÁGULDUNK? 



Nyugszunk-e, avagy fényparipa hátán száguldunk?

Fújjunk visszavonulót: hagyjuk meg a fénynek a világ meghódítását, a végtelen távok pontba való zsugorítását, időtlen idők szempillantásba való besűrítését:

fogadjuk el, hogy ahol vagyunk nyugszunk, ahol nyugszunk, a világnak a közepe van...

... és engedjük meg a szomszédnak, hogy ahol ő van, legyen meg a saját nyugalma és a saját világának közepe...

ez a szimmetria törvénye, mely egyenrangúvá teszi a világ bármely pontját, az idő bármely pillanatát, királyi trónjába ülteti a mozgás viszonylagos lényét...

és már csupán azzal, hogy látjuk egymást, akár elenyésző mértékben is, de máris kölcsönhatunk egymásra:

az egy állhat sokból, a sokat szemlélhetjük mint egyet, de Münchhausen bárónak nem hisszük el, hogy az élősárba való fulladástól úgy menekült meg, hogy kezével a feje fölé nyúlt, megmarkolta saját haját és (hajánál húzva magát) kiemelte magát a sárból ( a maga sok részeit, melyeket együttesen Münchhausen báró néven ismerünk).

b) A VILÁG ÖSSZETEVŐI 

A világot megtapasztalva a Mindenséget a következő összetevőkre bonthatjuk:

( m ) TÖMEG: A nyugvó rendszer (mely állhat akár csak egy objektumból vagy objektumok tömkelegéből) megtartja nyugalmi állapotát mindaddig, amíg egy külső hatás annak megváltoztatására nem kényszeríti... ezen tehetetlenség mértéke a tömeg ( m , idegen szóval: massa), mely megmutatja, mennyire nehéz valamit megmozdítani helyzetéből

( I ) LENDÜLET: A mozgásmennnyiség (I = m * v , idegen szóval: impulzus, momentum vagy "linear momentum" = "egyenesvonalú lendület") megmutatja, hogy egy adott dolog mennyire akarja megtartani a mozgását, vagy ütközéskor mekkora lendületet adhat át egy másik testnek

( F ) ERŐHATÁS: Erőhatás okozza a kölcsönható testek lendületváltozását: F = ΔI/Δt ("Δ" a változás jele, továbbfejtve, I = m * v behelyettesítésével:) = m * Δv/Δt = m * a Newton II. törvényét kapjuk,

Azonban az egyenesvonalú (lineáris) mozgáson túl a világra nagyon is jellemző a körmozgás,

( ugyanis, azon túl, hogy valaminek lehet egyenesvonalú lendülete (idegen szóval: lineáris momentuma vagy lineáris impulzusa), a testeknek (rendszereknek) lehet igen erős forgása is mely, ugyanúgy mint a lendület önmagától nem szűnik meg) így a lineáris tömeg ( m ), lineáris lendület ( I ) és lineáris erőhatáson ( F ) túl a "körtömeg", "körlendület" és "körerő" fogalmát is be kell vezetni ahhoz, hogy a búgócsiga őrült pörgésével elmesélhesse a világ történetét: ( n ) KÖRTÖMEG: A nyugvó rendszer (mely állhat akár csak egy objektumból vagy objektumok tömkelegéből) megtartja nyugalmi állapotát mindaddig, amíg egy külső hatás annak megváltoztatására nem kényszeríti... ezen tehetetlenség mértéke a körtömeg ( n = m * k , idegen szóval: "moment of inertia" = "tehetetlenségi nyomaték", vagy "rotational inertia" = "forgási tehetetlenség", avagy "angular mass" = "szögtömeg"), mely megmutatja, mennyire nehéz valamit "kifordítani" helyzetéből ( k a körpálya középpontjától, a forgási tengelytől mért távolság, az erőkar hossza). ( N ) KÖRLENDÜLET: A körmozgásmennnyiség ( N = I * k , jó magyar elnevezései "perdület", "impulzusnyomaték" avagy "lendületnyomaték", idegen szóval: "angular momentum" = "szöglendület" és "rotational momentum" = "forgási lendület") megmutatja, hogy egy adott dolog mennyire akarja megtartani a körforgását, vagy kölcsönhatáskor mekkora körlendületet adhat át egy másik (helyhezkötött de körmozgásra képes) testnek ( M ) KÖRERŐHATÁS: Az erő forgatónyomatéka okozza a kölcsönható testek körlendületváltozását: M = ΔN/Δt ("Δ" a változás jele, továbbfejtve, N = I * k behelyettesítésével az erőkar törvényét kapjuk:) = ΔI/Δt * k = F * k ( idegen szóval: "torque" = "forgatónyomaték", "momentum" = "nyomaték", vagy "moment of force" = "erőnyomaték" ) c) A KÖRMOZGÁS ŐFENNSÉGE  És itt jön most képbe a búgócsiga meséje: Bármennyire is viszonylagos az egyenesvonalú egyenletes mozgás (megfelelő koordinátarendszerből nézve bármely mozgás nyugvásnak értelmezhető), annyira egyértelműen abszolút a forgómozgás: - egyenesvonalú egyenletes mozgás esetén mondhatjuk, hogy valóban mi állunk, és a világ suhan el mellettünk - pörgés esetén azonban nem lehet mondani, hogy nem forgunk, és az egész világ forog körülöttünk ("forog körülöttem a világ" mondás azonban létezik), ...ugyanis gondolatkísérletnek képzeljünk el egy ultrakönnyű de szupererős körhintát (tehát mi sokkal "nehezebbek" vagyunk a körhintától): - a nyugvó körhintán semmi különöset nem érzünk, mozoghatunk kifelé vagy befelé közelítve a körhinta forgástengelyéhez, - forgó körhintán azonban Fcf = m * v2 / k centrifugális erő "húz" minket kifelé a hintából (szerencsére ugynolyan nagyságú centripetális erő húz minket befelé a szék támlájának nyomása által). - a belső székbe átülve (félúton a forgástengelyhez) forgásunk jelentősen gyorsabb lesz (körlendület megmaradása: m*v * k = m*2v * k/2), a kerületi sebességünk kétszer lesz nagyobb, de mivel kétszer rövidebb köröket kell befutnunk, a fordulatszám négyszer (!) lesz nagyobb, a centrifugális erő pedig Fcf = m * (2v)2 / k/2 nyolcszor (!) lesz nagyobb. d) AZ ŐSROBBANÁSTÓL A FÉNYÁRADATIG      A forgás jellemző a világűrre: az ősrobbanásban létrejött anyag-részecskék elsősorban sugárirányban kezdtek távolodni a robbanás középpontjától, de mivel az ősrobbanás nem egy már létező térben és időben játszódott le, hanem az ősrobbanással robbant be az anyag, vele pedig a tér és az idő is létrejött, minden részecske minden részecskétől sugárirányba távolodik (tehát az ősrobbanás középpontja mindenhol van: valójában egy nagyon-nagyon kicsi gömböt kell elképzelnünk, mely az ősrobbanást követően folyamatosan minden részében egyformán tágul, valahogy úgy, mint ahogy a léggőmb felülete tágul amikor felfújjuk). Az egymástól távolodó részecskék igen gyorsan olyan távol kerültek egymástól (az első száz másodperc bőven elég idő volt ahhoz, hogy atommagméretűről Naprendszer nagyságúra táguljon a világűr), hogy az erős kölcsönhatás helyébe felülkerekedett az elektromágneses kölcsönhatás, majd a következő százezer évben a világűr forró plazmája annyira kitágult és lehült, hogy a szabadon kószáló pozitív töltésű protonok magukhoz láncolták a negatív elektronokat, megalkotva a semleges hidrogénatomokat, a "csillagport". Ez az a pillanat, amikor az ősrobbanás vakító fénye elárasztotta az addig koromsötét világűrt (az ősrobbanás plazmája addig hatékonyan elnyelt minden fényt), "és lőn világosság" , és porondra lépett a mérhetetlenül gyengébb gravitáció...     e) A GRAVITÁCIÓ KERINGŐRE KÉR FEL  Beindult a világűr "csomósodása" (körülbelül százmillió év kellett ahhoz, hogy megszülessenek az első, szúró kék fénnyel világító szupercsillagok), az ősrobbanás következtében eltérő sebességgel száguldó "csillagpor" szemcséi gravitációs vonzás hatására kölcsönösen "befogták" egymást, leegyszerűsítve: kettő egymást vonzó részecske "ütközése" (tisztán geometriai megfontolások alapján) sokkal kisebb valószínűséggel lesz frontális, sokkal gyakrabban kitérő pályákon csupán megközelítik egymást, a két részecskéből álló rendszer megperdül, majd lendületből távolodni kezdenek egymástól, de nem örökre, erősen excentrikus pályán elkezdenek egymás körül keringeni... Még egyszerűbben: a reptéri 10m széles kifutópályán szaladsz a szerelmeddel szembe. Annak, hogy frontálisan ütköztök az esélye 1 a 10-hez (fél méteres vállszélességgel számolva), azonban 90%-os valószínűséggel elkapjátok egymás öt méter hosszú karját, és a két egymással ellentétes irányú egyenesvonalú mozgás őrült körforgásba, keringőtáncba alakul át: - a két egymással ellentétes I = m * v egyenesvonalú lendület (melyhez kétszer E = m * v2 / 2 mozgási energia tartozik) kettő N = I * k = m * v * k körlendületbe alakul át, - magadhoz rántod kedvesed hogy megöleld (nem kis erőfeszítés és munka árán mert egymás körül forogtok), a tíz méteres távolság egy méterre csökken, forgási sebességetek tízszeresére növekszik (körlendület megmaradása), fordulatszámotok százszorosára (mert tízszer rövidebb körpályát tízszer nagyobb sebességgel futtok be), a titeket szétválasztani akaró centrifugális erő pedig ezerszer lesz nagyobb! - erőtök fogytán eleresztitek egymást és tízszer nagyobb sebességgel szétrepültök mint amekkora volt a találkozási sebességetek. Mivel ellentétes irányú, a lineáris összimpulzus továbbra is nulla marad, de a mozgási energia százszor lesz nagyobb (az összeölelkezéskor befektetett munkának köszönhetően) Tehát most már értjük, hogy miért forognak a bolygók saját tengelyük körül, majd mindannyian a Nap körül, csillagok egymás körül, galaxisokban a csillagok spirált alkotva... És az azonban nagyon érdekes, hogy amíg az egyenesvonalú mozgás viszonylagos, nem létezik mérés mely két mozgó rendszert bármiképp is megkülönböztetne, addig a körmozgás egyértelműen megállapítható, mérhető. f) CSILLAG SZÜLETIK...  Tehát a csillagpor gravitációs vonzás hatására összecsomósodik (és kötelező jelleggel megpördül!), minél több gyűlik össze annál erősebb a gravitációs vonzás és még több port képes begyűjteni. A középen már olyan sok anyag gyűlt össze, hogy mind gyakoribbak az ütközések a részecskék között: ezt nyomás és hőmérséklet emelkedésével jellemezzük. Minél forróbb valami, annál jobban sugároz, így az alakulóban lévő protocsillag először vörösen kezd izzani, majd sárgán, majd fehéren, majd szúró kék színben. A heves ütközésekben a hidrogénatomok egymásról letépik a kísérő elektront, hidrogénplazma jön létre, meztelen protonok száguldanak, melyek egy pillanatban foglyul ejtenek egy arra kószáló elektront (mivel a pozitív töltésük nagyon erősen vonzza a leszakított negatív elektronokat), az elektronbefogást meg fénykibocsájtás követi... De ez a fény még mindig igen halovány, ez még nem igazi csillagfény. g) A CSILLAG "BEROBBAN"  A születő csillag közepében a nyomás és hőmérséklet olyan nagy lesz, hogy az egymásnak rontó hidrogénatomok, jobban mondva: hidrogéniónok, azaz protonok a kölcsönös elektromos taszítás ellenére mégis olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy felülkerekedik az erős kölcsönhatás (még akkor is, ha nem hágják meg a potenciálgátat, de az úgynevezett kvantumtunneleffektusnak köszönhetően mégis erős kölcsönhatásba lépnek), és deutériumatommagot alkotnak, két deutérium pedig héliumot. Ez a folyamatos nukleáris "robbanás" ellensúlyozza és megállítja a már óriási nagyságúvá nőtt gravitációs vonzás általi zsugorodást: ha ez nem lépne fel, a protocsillag igen rövid időn belül olymértékben magába roskadna, hogy a mind erősebb gravitációs vonzás annyira magára görbítené a teret, hogy az bezárulna körülötte, mintsem egy fekete lyukat alkotva. Minden csak befelé esne, még a fény sem tudna kijönni... A legelső csillagok óriáscsillagok voltak, tűző kék fényben tündököltek, és a nagy tömegből eredő nagy gravitációs nyomásnak köszönhetően igen gyorsan (egy-két milliárd év alatt) elégették minden üzemanyagkészletüket (úgynevezett "hagymamodell"-ben égett a külső héjban a hidrogén héliummá, belső héjban a hélium szénné, még belsőbb héjban a szén neonná, még belsőbb héjban a neon szilíciummá, stb..., legvégén pedig neutronbefogás+bétabomlással vas). Miután az egész csillag egy nagy vasgolyóvá alakult (a vas még nehezebb elemmé való égetése már nem energiafelszabadulással, hanem energiaelvonással jár), a "tüzelőanyag" elégetését követően a csillag kialszik... h) A SZUPERNOVAROBBANÁS  Ahogy "kialudt a tűz", a féktelen erejű gravitáció hatására (melyet nukleáris folyamat már nem ellensúlyoz) a vascsillag ellenállás nélkül tovább zsugorodik, azonban egy pillanatban a felszínén kezdetben szórványosan megmaradt könnyű elemek olyan nagy koncentrációt érnek el (a felszín zsugorodásából kifolyólag) és olyan nagy nyomás alá kerülnek, hogy egy utolsó berobbanásban, úgynevezett másodrendű szupernovarobbanásban a csillag felrobban. Olyan nagy energiák szabadulnak fel, hogy a vasból a robbanás neutronáradatában (a nyomás olyan nagy, hogy sok esetben az elektronfelhő elektronjai belenyomódnak az atommagba, ott a pozitív töltésű protonnal egyesülve semleges neutron jön létre, mely azután, mivel semleges töltésű, akadály nélkül mint egy gépfegyverkanonád elárasztja neutronlövedékeivel a többi frissen létrejött nagyobb atommagot) létrejön az ólom, arany, uránium és összes többi nehéz elem neutron befogása és azt követő béta bomlás útján: - a felrobbanó csillag anyagának fele úgynevezett "csillagköd" alakjában "szétfröccsen" a világűrben (azok a részecskék melyek inkább a csillag széle felé kaptak egy nagy lökést), - másik fele pedig (azok a részecskék melyek inkább a csillag közepe felé kaptak egy nagy lökést), a körkörös robbanással a gravitációs vonzásra még rásegítve "fekete lyuk"-ba tömörül. ...a fentiekben kifejtett legegyszerűbb mechanikai modell helyett a csillag felrobbanását termodinamikai ismeretek bevonásával még pontosabban is lehet körvonalazni: - a berobbanó külső hidrogénhéj olyan mértékben áthevíti, "energetizálja" az alatta lévő vasat, hogy annak nyomása (a külsőbb rétegeké legelőször és elsődlegesen) olyan nagyra nő, hogy a külső vasköpönyeg minden irányba "szétfröccsen", úgynevezett "csillagköd" alakjában szétterül a vilagűrben, - a csillag belső felét a csillag közepe felé ható nyomás, a gravitációra rásegítve, "fekete lyuk"-ba tömöríti (még mielőtt a belső vasmag is kellőléppen áthevülne ahhoz hogy még időben kifelé "fröcsköljön" a hidrogénhéj berobbanásának körkörös lökéshulláma olyan mértékben összezsugorítja a belső vasmagot, hogy a tér olyannyira begörbül körülötte, hogy még a fény sem tud már kiszabadulni a végtelenül erősre növekedett gravitáció szorításából), i) "GUBERÁLÓCSILLAG" SZÜLETÉSE  A szupernovarobbanásban keletkezett "csillagköd" (szén, oxigén, alumínium, szilícium, vas, ólom, arany, uránium , és az ősrobbanásból még visszamardt "csillagpor" (80% hidrogén és 20% hélium) egy harmadik szupernovarobbanás lökéshullámainak rásegítésével újra elkezd csomósodni, a második generációs, úgynevezett "újrahasznosító", "guberáló", "csöves" csillagok születéséhez vezetve, mint amilyen a mi Napunk is. A középen már olyan sok anyag gyűlik össze, hogy mind gyakoribbak lesznek az ütközések a részecskék között: ezt nyomás és hőmérséklet emelkedésével jellemezzük. Minél forróbb valami, annál jobban sugároz, így az alakulóban lévő protocsillag először vörösen kezd izzani, majd sárgán, majd fehéren, majd szúró kék színben. A heves ütközésekben a hidrogénatomok egymásról letépik a kísérő elektront, hidrogénplazma jön létre, meztelen protonok száguldanak, melyek egy pillanatban foglyul ejtenek egy arra kószáló elektront (mivel a pozitív töltésük nagyon erősen vonzza a leszakított negatív elektronokat), amit fénykibocsájtás követ. De ez a fény még mindig igen halovány, ez még nem igazi csillagfény. k) A "GUBERÁLÓCSILLAG" is BEROBBAN  A születő csillag belsejében (közepében összeguberált vas, arany és uránium van) a nyomás és hőmérséklet olyan nagy lesz, hogy az egymásnak rontó hidrogénatomok, jobban mondva: hidrogéniónok, azaz protonok a kölcsönös elektromos taszítás ellenére mégis olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy felülkerekedik az erős kölcsönhatás (még akkor is, ha nem hágják meg a potenciálgátat, de az úgynevezett kvantumtunneleffektusnak köszönhetően mégis erős kölcsönhatásba lépnek), és deutériumatommagot alkotnak, két deutérium pedig héliumot. Ezzel a nukleáris fúzióval olyan nagy mennyiségű energia szabadul fel, hogy egy pillanat alatt olyan mértékben megnöveli a nyomást és hőmérsékletet a csillag közepében, hogy a csillag berobban, külső köpönyegét le is dobja magáról, így kapják meg az addig "száraz" kőzetbolygók azt a hidrogént amelyikből a Földön létrejöttek a tengerek, az addig is jóval nagyobb tömegű Neptunus, Uránus és Saturnus pedig annyira "megszedték" magukat, hogy kőzetbolygókból kőzetmagvú gázbolygókká lettek. Ez a fúziós folyamat hosszú időn át égeti a hidrogént héliummá. Ez a folyamatos nukleáris "robbanás" ellensúlyozza és megállítja a már óriási nagyságúvá nőtt gravitációs vonzás általi zsugorodást: ha ez nem lépne fel, a protocsillag igen rövid időn belül "fehér törpe" vagy "neutroncsillag"gá roskadna , vagy, ha a csillag anyagmennyisége három Nap tömegét is meghaladná, akkor az fekete lyukba zsugorodna. Minden csak befelé esne, még a fény sem tudna kijönni... l)A NAP HALÁLA  Az aránylag kicsi tömegnek köszönhetően a napszerű csillag akár tíz milliárd évig is "égeti" hidrogénkészletét . Ahogy azonban a végén mégis "kialszik a tűz" a gravitációs vonzás ellenállás nélkül tizedére zsugurítja a csillagot (a Nap, mely havonta (nyolcszáz óra alatt) egyszer fordul meg tengelye körül tizedére összezsugorodva százszor gyorsabban, nyolc óra (ötszáz perc) alatt fog megfordulni tengelye körül): A haláltusáját vívó, mind gyorsabban forgó zsugorodó csillag belsejében a nyomás és hőmérséklet olyan nagy lesz, hogy az egymásnak rontó héliumatomok, jobban mondva: héliumiónok (kettő proton + kettő neutron) a kölcsönös elektromos taszítás ellenére mégis olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy felülkerekedik az erős kölcsönhatás (még akkor is, ha nem hágják meg a potenciálgátat, de az úgynevezett kvantumtunneleffektusnak köszönhetően mégis erős kölcsönhatásba lépnek), és a hélium szénné alakul át ( három héliumatom "összeolvadásával"). A héliumégető Nap (tízszer kevesebb energia szabadul fel mint hidrogénégetésnél) vörös óriássá puffad: egymillió kilóméteres sugara kétszázmillió kilóméteres lesz, a Földet is magába olvasztja (forgása jelentősen lelassul, egy hónap helyett ezer év (tízezer hónap) alatt fordul meg tengelye körül). m) "FEHÉR TÖRPE" KIALAKULÁSA  A "szénné égett Nap" tüze másodszorra is kialszik, újra a féktelen gravitáció veszi át az uralmat. A mind gyorsabban forgó zsugorodó csillag közepében a nyomás és hőmérséklet olyan nagy lesz, hogy egymásba nyomja a szénatomokat, a Föld nagyságúba préselt százszorosan lekicsinyített Napban úgynevezett "degenerált elekltronfelhő" alakul ki, mely megállítja a további zsugorodást. Eközbenforgása jelentősen felgyorsul, egy hónap (nyolcszáz óra, ötvenezer perc) helyett tízezred hónap, öt perc alatt fordul meg tengelye körül. Ebben az úgynevezett "fehér törpében" a gravitáció az atomokat századrészére tömöríti, azonban megmarad az atommag és a körülötte keringő századrészére zsugorodott elektronfelhő. A kisebb méretű napszerű csillagokban a gravitációs nyomás már nem elégséges, hogy beindítsa a szén nukleáris égését neon, szilícium és magnéziummá, így egy kivételesen stabil és hosszúéletű csillag jön létre (annak ellenére, hogy energiautánpótlás nincsen, a kivételesen forró, kicsire zsugorodott felület jóval kevesebb energiát sugároz). n) "DÉZSMÁLÓ" "FEHÉR TÖRPE" SZUPERNOVAROBBANÁSA  Amennyiben azonban a fehér törpe valamelyik szomszédjától anyagot dézsmálhat, és idővel tömege eléri a másfél Nap tömegét, úgy a degenerált elektrongáz nem fogja bírni a megnövekedett gravitációs nyomást, összeroppan a féktelen erejű gravitáció hatására (melyet sem nukleáris folyamat sem elektrongáz nyomása már nem ellensúlyoz) a széncsillag ellenállás nélkül tovább zsugorodik, azonban egy pillanatban a felszínén kezdetben szórványosan megmaradt könnyű elemek olyan nagy koncentrációt érnek el (a felszín zsugorodásából kifolyólag) és olyan nagy nyomás alá kerülnek, hogy egy utolsó berobbanásban, úgynevezett elsőrendű szupernovarobbanásban a széncsillag felrobban. Olyan nagy energiák szabadulnak fel a hidrogén-hélium-szén-szilícium vassá égetésében, hogy a vasból a robbanás neutronáradatában (a nyomás olyan nagy, hogy sok esetben az elektronfelhő elektronjai belenyomódnak az atommagba, ott a pozitív töltésű protonnal egyesülve semleges neutron jön létre, mely azután, mivel semleges töltésű, akadály nélkül mint egy gépfegyverkanonád elárasztja neutronlövedékeivel a többi frissen létrejött nagyobb atommagot) létrejön az ólom, arany, uránium és összes többi nehéz elem neutron befogása és azt követő béta bomlás útján: - a felrobbanó csillag anyagának fele úgynevezett "csillagköd" alakjában "szétfröccsen" a világűrben (azok a részecskék melyek inkább a csillag széle felé kaptak egy nagy lökést), - másik fele pedig (azok a részecskék melyek inkább a csillag közepe felé kaptak egy nagy lökést), a körkörös robbanással a gravitációs vonzásra még rásegítve a befelé implodáló csillag magja három naptömeg alatt "neutroncsillag"-gá tömörül, afölött pedig a körkörös robbanás a gravitációs vonzásra még rásegítve "fekete lyuk"-ba tömöriti a csillag belsejét. ...a fentiekben kifejtett legegyszerűbb mechanikai modell helyett a csillag felrobbanását termodinamikai ismeretek bevonásával még pontosabban is lehet körvonalazni: - a berobbanó hidrogén-hélium-szén-szilícium vassá égetés olyan mértékben áthevíti, "energetizálja" az alatta lévő vasat, hogy annak nyomása (a külsőbb rétegeké legelőször és elsődlegesen) olyan nagyra nő, hogy a külső vasköpönyeg minden irányba "szétfröccsen", úgynevezett "csillagköd" alakjában szétterül a vilagűrben, - a csillag belső felét a csillag közepe felé ható nyomás három naptömeg alatt úgynevezett "neutroncsillag"-ba tömöríti (gyakorlatilag az atom körül keringő elektronokat úgy belenyomja az atommagba, hogy protonokkal egyesülve csupa neutron jön létre, és az egés csillag egyetlen óriási neutronokból álló atommag lesz), - három naptömeg fölött pedig a körkörös robbanás a gravitációs vonzásra még rásegítve "fekete lyuk"-ba tömöriti a csillag belsejét (még mielőtt a belső vasmag is kellőléppen áthevülne ahhoz hogy még időben kifelé "fröcsköljön" a hidrogén-hélium-szén-szilícium vassá égetésének körkörös lökéshulláma olyan mértékben összezsugorítja a belső vasmagot, hogy a tér olyannyira begörbül körülötte, hogy még a fény sem tud már kiszabadulni a végtelenül erősre növekedett gravitáció szorításából), o) "PULZÁRCSILLAG" RÁDIÓADÁSA  A tízezer kilóméteres átmérőjű fehér törpéhez viszonyítva csupán tíz kilóméter átmérőjű neutroncsillag öt perc (háromszáz másodperc) helyett egyharmad ezredmásodperc alatt fordul meg saját tengelye körül, és eközben lüktető rádiójeleket küld ki a világűrbe. Ez az úgynevezett "pulzárcsillag", melyben "degenerált neutrongáz" áll ellent a gravitációs nyomásnak.