Demokritos, az ókori görög filozófus, aki jó kedélyéről volt ismert (a "nevető bölcs", valószínűleg ennek köszönhetően élt száz évet), egy ízben kenyeret vágott a város főterén, tanulóival és bámészkodókkal körülvéve: - a kenyeret félbevágta, - a fél kenyeret is félbevágta, - a negyedet is félbevágta, - a nyolcadot is félbevágta, - a tizenhatodot is ... ... és így folytatta amíg már alig látta a morzsát .... A nézelődők két hangosan drukkoló, egymással heves vitába keveredő táborra oszlottak: - az egyik tábor azon a nézeten volt, ha Demokritosnak élesebb volna a szeme (öreg korára meg is vakult) és élesebb a kése, akkor a végtelenségig vághatná a maradékokat, - a másik tábor meg azt állította, hogy ha végtelenül jól is látna és mindig elég éles késsel rendelkezne, elérkezne addig, amikor már nem lehetne az anyagot tovább felezni... a-tomos monda Demokritos ógörögül, ami annyit jelent: nem-osztható (osztha-tatlan) és nevetve magára hagyta a tülekedő drukkereket .... ... volt is miért nevetnie, majd két és félezer évet kellett az emberiségnek várnia, hogy Demokritos zseniális meglátása be is legyen bizonyítva. ![]() ![]()
|