 |
 |
02.Anyagszerkezet
|
|
Minden anyag tovább nem bontható, legkisebb építőeleme az atom. 
Demokritos ókori görög filozófus korát meghaladó atomisztikus meglátását John Dalton, angol tanár, kémikus és meteorológus alapozta meg tudományosan 1803-ban. 
Dalton atomját szilárd, feltörhetetlen billiárdgolyónak képzelhetjük el. Azt azonban, hogyan "ragadnak" egymáshoz egyazon anyag atomjai, miért is alkotna két különböző anyag atomja vegyületet, nem tudjuk megmagyarázni a billiárdgolyók elképzelésével. A magyarázatra még egy évszázadot várni kellett:
1895-ben Röntgen felfedezte a röntgensugárzást, 1897-ben Thomson az elektront. Ezek ismeretében Thomson felállította a "mazsolás puding" elméletét: az atomot úgy képzelte el, mint egy pozitív töltéssel rendelkező tömör golyót, amelyben az elektronok mindenütt lazán beágyazva helyezkednek el. Rutherford az alfa-részek (héliumionok) szóródását tanulmányozta vékony fémlemezeken, és ezekből a megfigyeléseiből alakult ki 1911-ben a Rutherford-féle atommodell: a központi rendkívül kicsiny pozitív töltésű atommag körül keringenek az elektronok, úgy, mint a nap körül a bolygók.  |
|
1885-ben Balmer izzó hidrogén színképének látható tartományba eső vonalait tanulmányozta. Egyszerű összefüggést talált, mely a mérésekkel az elképzelhető legjobb egyezésben adta meg a hullámhosszakat. Majd harminc évig senki sem tudta elméletileg levezetni ezt az összefüggést, ami végül is Niels Bohrnak sikerült a Bohr-féle atommodellel 1913-ban.
A vonalas színkép magyarázata arra a felismerésre vezetett, hogy az atomok belső energiái, azaz az atommag körül keringő elektronok energia
szintjei csak meghatározott értékek lehetnek, közbülső energiák nem létezhetnek: a megengedett elektronpályák közötti átmenetek felelnek meg foton kisugárzásának vagy elnyelődésének.
|
|