 |
 |
BA. Kényszererők és meghatározásuk 91 |
|
|
Eddig feltételeztük, hogy a pontszerű test bármerre elmozdulhat valamilyen erő hatására. Azonban, ha akadály állja útját (egy fal, vagy padló, vagy lánc mely leláncolja) a test kényszermozgásra kárhozatik. Az akadály által kifejtett kényszererő mindig merőleges a kényszerítő felületre (vagy a megfeszült lánc/fonál mentén hat) és mindig pont olyan nagyságú lesz mint a testre ható szabaderő (a felület pont annyit horpad be hogy ellensúlyozza a test nyomását, a fonál pont annyit nyúlik meg, hogy ellensúlyozza a húzóerőt), de ellentétes irányú, ezzel semlegesítve a szabaderő felületre merőleges (vagy fonálmenti) komponensét. A dinamika alapegyenlete ebben az esetben m*a = F + K alakban írható fel. - Nyugvó, vagy egyenletes sebességgel haladó emelőben ez a kényszererő a testre ható gravitációs vonzást semlegesíti: K = -Fg , gyorsulás nincsen. - Induló, vagy fékező emelőben a kényszererő vagy ráad a gravitációs erőre (indulás felfelé, fékezés lefelé menet), vagy elvesz belőle (indulás lefelé, fékezés felfelé menet), így a test gyorsulása: m*a = Fg + K Lejtőre helyezett testre ható gravitációs erő a lejtőre merőleges komponensre bontható (mely hatását a K = -Fgm kényszererő semlegesíti), a lejtővel párhuzamos erőkomponens pedig a test gyorsuló lecsúszását okozza m*a = Fgp.
Pythagoras tétele alapján: a2 + b2= c2
Így például: 32 + 42= 52,
vagy egy nagyon-nagyon elnyúlt háromszög esetében: 12 + 99.9952= 1002. |
|
|