 |  |
0AFE05 Nemrelativisztikus közelítés | |
E = mc2
E = m0c2 / (1-v2/c2)1/2
E = m0c2 * (1-v2/c2)-1/2 ...... v << c esetében:
E ~ m0c2 * (1+1/2 * v2/c2)
E = m0c2 + 1/2 *m0v2
Megjegyzés: a hagyományos nemrelativisztikus fizika figyelmen kívül hagyja az objektumok nyugalmi E0 = m0 c2 energiáját, csak a kinetikus energiával számol.
Az L relativisztikus hosszúság v << c esetében az 1/2 *L0v2/c2 hosszúságkontrakció (hosszúságrövidülés) képletét eredményezi:
L = L0 * (1-v2/c2)1/2 ...... v << c esetében:
L ~ L0 * (1-1/2 * v2/c2)
L = L0 - 1/2 *L0v2/c2
Megjegyzés: a mindennapokban megfigyelt és mérhető hagyományos kinetikus energiával szemben a hosszúságkontrakció nem mérhető a rendkívül nagy c2 = 1017 m2/s2 osztó miatt.
Jobban mondva: nagyon is mérhető, mindennapjaink része, csak nem tudunk róla: az elektromágnes, az elektromos áram mágneses hatása valójában a mérhetetlenül kicsi hosszúságkontrakció mindennapi életben észlelhető megnyílvánulása: az elenyészően gyenge gravitációs kölcsönhatással szemben az elektromágneses kölcsönhatás rendkívül erős: megszokott 1A áramerősség 1C (1 Coulomb = 6 * 1018 e- ) töltés mozgását jelenti (szerencsére ugyanannyi nyugvó pozitív töltésnek köszönhetően a vezeték semleges töltésű lesz). 1C negatív és 1C pozitív töltés elképesztő nagyságú 1014N erővel vonzaná egymást 1cm távólságból. Ha most két párhuzamos egyméteres drótban 1C áram folyna ugyanabban az irányban (az elektronok 1m/s sebességgel haladnak), akkor az elektronok nyugalmi rendszeréből nézve a visszafelé mozgó pozitív töltések hosszúságkontrakció következtébben 10-17 mértékben sűrűbben vannak mint ugyanabban a drótban nyugvó elektronok (elektronok mozgó koordinátarendszeréből nézve), így a drótban 10-17C pozitív töltéstöbblet van, tehát a vezeték pozitív töltésű és vonza az átellenes drót 1C elektronját: 10-17 * 1014N = 10-3N = 1mN, ha ezer menet állna ezer menettel szemben, akkor 1A áram a két tekercset 1000N (!) mágneses erővel vonzaná egymás felé (100kg súly felemelése) !
A T relativisztikus idő v << c esetében az 1/2 *T0v2/c2 idődilatáció (időmeghoszabbodás) képletét adja:
T = T0 / (1-v2/c2)1/2
T = T0 * (1-v2/c2)-1/2 ...... v << c esetében:
T ~ T0 * (1+1/2 * v2/c2)
T = T0 + 1/2 *T0v2/c2
Megjegyzés: a mindennapokban megfigyelt és mérhető hagyományos kinetikus energiával szemben az idődilatáció nem mérhető a rendkívül nagy c2 = 1017m2/s2 osztó miatt.
... és nincs az az összetett szerencsés folyamat, mely az időmeghoszabbodást mégis érzékelhetővé tenné...
de két atomórával, az egyiket repülőn a Föld körül körülutaztatva, az utazó óra egy hajszálnyival kevesebb időt mért.