Egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a fény sebessége c = 1 m/s. A rakéta az "A" és tőle közel száz méterre (azaz száz fénymásodpercre, ami száz Föld-Hold távolság) levő "C" mérőpont közötti b = AC = 99m-es utat 100s alatt teszi meg (tehát majdnem fénysebességgel halad). Ugyanez a majdnem százméteres távolság az AC pontok között a rakétában ülő űrhajós számára százszor rövidebb, mert neki csak egy másodperc kellett ahhoz, hogy megtegye ezt az utat: számára a Főld mérhetetlenül össze van "lapítva". b0 = b (1 - v2 / c2)1/2 ami "b" helyett az inkább megszokott "L" jelölést használva: L0 = L (1 - v2 / c2)1/2 a relativisztikus "távolságkontrakció" képletét eredményezi.
... és mivel a mozgás relatív, a földi megfigyelő pedig azt látja, hogy a rakéta végtelenül össze van lapítva, és az eredetileg majdnem kétszáz méter hosszú rakéta csak kettő méter hosszú... ... és ráadásul, az űrhajós meg azt látja, hogy a Földön lassult le az idő százszorosan ... ez tiszta őrület!
|